47. William Shakespeare - Rómeó és Júlia
A Romeo és Júlia (1595) témájának alapja egy olasz novella: Shakespeare a kor szokása szerint nyúlt ismert témákhoz, és teremtett azokból új, önálló alkotást. A novellából kiindulva írta meg a líraiság és a tragédia szintézisének a remekét. Párkapcsolat, szerelem, érzékiség, családi viszály, ifjú nemzedék és öregek ellentéte: örökké aktuális élethelyzetek. Tobzódó életvágy és végzetszerű halál oly költőiséggel és drámaisággal megfogalmazva, hogy a világirodalom egyik legnagyszerűbb szerelmes művét ünnepelhetjük a darabban. A létezés fő misztériuma, a szerelem – az élet maga – és a halál egy alkotásban: a mindenkori ifjúság megdicsőülése és az értelmetlen halál elutasítása.
SV Ez az a kötelező, amire rájöttem, hogy meg kell érni, fel kell nőni, hogy bizonyos könyveket megértsünk. Nem rajongok a csöpögős romantikus dolgokért, talán ezért sem adtam rá maximum pontot, pedig a Légy jó mindhaláliggal együtt a kedvenc kötelezőim közé sorolnám. Az én ízlésemnek picit nagyon sok volt a habos-babos romantika, mégis imádtam. Talán... ha Shakespeare nem ilyen végtelenül drámaian fejezi be a történetet, megkapja tőlem az öt pontot, de ez az "altatót veszek be, hogy ne menjek hozzá Parishoz, Rómeó nem kapja meg időben a hírt azt hiszi meghaltam megöli Parist majd megmérgezi magát, Rómeó meghal én felébredek, meglátom, hogy Rómeó halott, ezért az ő tőrével leszúrom magam" dolog nagyon sok volt.
Az viszont szinte sokkoló - akkor is, ha valójában nem történt meg -, hogy egy családi viszályt, aminek már előzményeire sem emlékszik senki, olyan régóta tart, csak a két ellentétben álló család egyetlen gyermeke halála után oldják meg... Szerintem igazán elgondolkodtató.
Sokan mondják, hogy a Kosztolányi általi fordítás nem az igazi, én a Mészöly-félét olvastam, és unalomnak nyoma sem volt, pörgősen volt megfogalmazva/fordítva, igazi reneszánsz érzést adott át. :)
JÚLIA
(…)
Jaj, elfeledtem, mért is hívtalak….
ROMEO
Hadd álljak itt, amíg eszedbe nem jut!
JÚLIA
De hogyha itt állsz, mindent elfelejtek,
Csak arra tudok gondolni: de jó, hogy itt vagy!
|