Elmondani nem lehet, hogy mennyire idegesítő ez a könyv, a főszereplő miatt. Komolyan, ha nem könyvtári könyv lett volna, biztos megcsonkítom, és kivágok két fejezetet belőle, hogy "tökéletes" legyen.

Az eleje - számomra - nagyon lassan indult be, nehezen haladtam vele, nem éreztem késztetést, hogy olvassam, unalmas volt. Mikor ezen túllendültem, elkezdett idegesíteni, hogy a szüleit a főszereplő lány, Nina a keresztnevükön szólítja. Ezt persze betudhatom annak, hogy végre nem egy könyv, amiben anya, anyu, mami, hanem Cynthia, és nem apa, hanem Jack. Ismerek olyan embereket, akik valóban a nevükön hívják a szüleiket, de az olyan... tiszteletlenség, vagy nem is tudom, hogy fogalmazhatnám meg. Már épp kezdtem kicsit meglátni a jót a könyvben, és megszeretni, egyhuzamban elolvastam belőle 250 oldalt - ami nálam, főleg nyáron, egy ilyen könyvnél - rekordnak számít. Ekkor jött Nina legújabb ötlete - szakít Jareddel, akit féltékennyé tesz Ryannel. Csakhogy Jared menthetetlenül beleszeretett a lányba, és Nina tudja, hogy a fiút idegesíti, ha Ryan társaságában van, pláne, hogy őt és Ryant egymásnak teremtették. Ha ez nem lenne elég, Ryan évek óta próbálkozik Ninánál, és a lány tudja is, hogy Ryan szerelmes belé. Tudom, zavarosan írtam le, de ez a könyves karakterek legalja. Kihasználni a fiút, aki szeret, aztán eldobni, azért, hogy szarul érezzemagát a fiú, aki szeret, és nem hagyhat el.

Jared az a férfikarakter, aki a TOP5 könyves pasi listádon biztos előkelő helyet fog elfoglalni, kitúrva onnan valakit, miután elolvastad a könyvet. Ha nem vagy fiú. Ezzel mindent elmondtam :)

Ninát a könyv végére egy [cenzúra] nagy [cenzúra] [cenzúra] tartottam, amiért ilyen aljas módon bánt mind Jareddel, mint Ryannel. A cenzúra helyére képzeljen mindenki azt, amit akar.

Ryan... a fiú. Valamiért nem tudtam rá úgy tekinteni, mint egy férfikarakterre, aki egyidős Ninával, sokkal inkább egy tőle 4-5 évvel fiatalabb középiskolás éretlenfajtájú fiúra. Cuki, hogy küzd, holott tudja, Ninánál esélye sincs, néhol mégis túlzottan gyerekes.

A kedvenc karakterem viszont egyértelműen Jared testvére, Claire volt. Ő változott a legnagyobbat a 470 oldal alatt, és a végére megtudtuk, hogy eleinte mi baja volt Ninával. 

Azt is nagyon sajnálom, hogy Bex, Jared és Claire kisöccse kevesebb oldalszámot kapott, mint a két testvére, úgy érzem, őt is nagyon megtudtam volna szeretni. De talán majd a következő kötetben... A 300 oldalig pedig tényleg nem értettem, mi ebben a fantasy. Van pár erős karakter, ennyi. Nem kapott kitüntetett szerepet, talán csak egy szálon, az is bőven a vége előtt lezárult. Az éttermi lövöldözéskor, ami véleményem szerint a könyv tetőpontja volt sem éreztem, hogy [SPOILER] angyalok [SPOILER VÉGE] különleges lények lennének. Csak szimplán verekedtek és lövöldöztek. Amúgy sem vagyok nagy fantasys, de ez a könyv ezt a kategóriát tényleg csak alulról súrolta, még akkor is, ha urban fantasy.

Félreállhatok, Nina. Félreállhatok és hagyhatom, hogy azzal légy, akivel kellene. Ha kevésbé önző lennék… ezt tenném. De a temérdek ostoba hibám után is azt hiszem, boldoggá tudlak tenni. De ha erre vágysz, félreállok. – csóválta a fejét – Ha viszont nem, akkor… szembeszállok a sorssal. Megküzdök mennyel és pokollal, és ami csak jön, hogy megtarthassalak.